Várnai G. Zsuzsa: Napfényzivatar

Kegyetlenség, misztikum, megpecsételődött sorsok – generációk sorának története teljesedik ki ebben a családregényben.

Adott egy család: az apát, Taktakenéz Kövér Emmanuelt – akinek fontos szerep jutott a trianoni békeszerződés aláírásakor is – Horthy lovaggá ütötte, az anya pedig orosz zsidó volt. Ők ketten Párizsban, az éppen a szürrealizmus fénykorát élő bohém nagyvárosban ismerkedtek meg. Egymásra találásukban fontos szerep jutott Dalínak és Bu?uelnek is…
Ez a hihetetlennek tűnő ellentmondás és a furcsa helyszín is jól megfér a 20. századi kelet-közép-európai magyar családtörténetben: a zökkenőmentesnek nem mondható kiindulópont nem csupán az első generáció, de minden utána következő sorsát is megpecsételte.
De vajon hány nemzedéknek kell ahhoz felnőnie, hogy a bűnök elévüljenek, és a mozaikos kép összeállhasson – mert ebben a történetben minden szál összefügg, és minden darabka egy nagy kirakósnak a fontos eleme. A misztikum, a véres 20. századi valóság, a kegyetlenség és az ennek ellenére mindig utat törő legszebb emberiesség át- meg átszövi a Taktakenéz Kövér család történetét, és teszi élhetővé az elsőre élhetetlennek tűnőt.